Jubileum 2009

Boldog érzés 50. jubileumot ülni. A Pécsi Kamarakórusnak ez 2008 őszén vált lehetővé. Késő ősszel, okt. 22. után szerettünk volna erre sort keríteni, de a nyári grázi Kórusolimpia, a ljutomeri fesztivál, a szeptemberi Monteverdi: Vespro mind anyagilag, mind szervező munkában megterhelt bennünket, s nem akartuk a szabadkai novemberi meghívást sem visszamondani. Sok egyeztetés után 2009. márc. 6-ára esett a választás. Helyszín a kertvárosi református templom lett, mert szeretünk itt énekelni, elfér benne kórus, a zenekar, szépszámú közönség, ünnepélyes, mindig szeretettel fogadnak bennünket.
    Így volt idő egykori társaink felkutatására, a címváltozások kikutatására, nagy hajrával az „50 éves a Pécsi Kamarakórus” c. összeállításunk is elkészült. S ami még fontosabb, megszületett honlapunk is az interneten.
    5 órára szépen megtelt a templom. Sok-sok ismerős arc – régi társak, rokonok, ismerősök, állandó hallgatóink, jóakaróink – a nézőtéren. A nemesveretű műsor – sok kedves szám - mindenki szívét megdobogtatta. A Tillai–Dobos duó vezényelt, ráadásul Bárdos tanár úr fia Daróci Bárdos Tamás előtt, aki ünnepi köszöntőnk volt. Karnagyaink a KÓTA-díj Életmű kitüntetést is átvehették, a több évtizede éneklő társak pedig emléklapot kaptak. Az embert próbáló hosszú műsort nagy ováció fogadta. Az utolsóként elhangzó Vespro szép zárása volt az 50 évnek.
    Már a szünetben is sokakat üdvözölhettünk, rövid gratulációkra is sor került.
A koncert után a Civil közösségek Házában folytatódott az ünneplés, a társalgás régi barátainkkal – hajnalig.
    50 év, de szép is volt!

A Jubileumi Koncerten ill. a baráti találkozón kórusunk régebbi tagjai közül az alábbiak vettek részt:

Andrásfalvy Bertalan dr.
Aradi Erika (Vancsura Lászlóné)
Balázs Magdolna (Lovász Péterné)
Bártfai Zsuzsa
Bencze Enikő
Benyovszky Mária (Kamp Salamonné)
Bessenyő Hedvig (dr. Méhes Károlyné)
Büki Adél
Czopf János
Csillag Márta dr.
Deáky István
Deáky Zsolt dr.
Dobos László
Dobos Lászlóné
Eklics Judit
Éliás Mária, Tihanyiné
Farkas Szilárd
Fejér Gábor
Fohl Márta
Gálos Éva
Gáncs Erzsébet
Garadnay Béla dr.
Gerzsenyi Csaba
Geszler Dániel
Gesztesy Zsuzsa
Gogl Irisz
Göbl Tamás
Gruber Gabriella
Győri Kornél
H. Kovács Zoltán dr.
Halmos Zsuzsanna
Haramza László
Hevesi András
Hoppál Péter dr.
Horváth Katalin
Illéssy Paula
Jankó Árpád
Jobbágy Eleonóra (Czopf Jánosné)
Keszthelyi Júlia dr.
Keszthelyi Zsuzsanna (Lengyel Jánosné)
Kocsis Edit, Gondáné
Kollár Tamás
Kopjár Gábor dr
Kovács Borbála
Kovács Zoltán
Krémer Tamás
Kunváriné Okos Ilona
Kuti Ágnes, Tumpekné
Lippóy Judit, (Nagy Viktorné)
Lukovich Teréz
Major Vera
Megyesi Schwartz Katalin (Izsóffy Lothárné)
Melczer Krisztina dr., Mátyásné
Merácz Ágnes, (Tillai Aurélné)
Morvay Judit
Mostbacher Éva
Mostbacher Zsuzsa, dr. Örkényiné
Murányi Anikó (Haramza Lászlóné)
Murányi Ferenc
Muth Gabriella
Nagy Ernő
Nagy Éva
Nagy Margit
Norgauer Ilona, (dr. Borbás Gézáné)
Öss Csaba
Páli Kálmán dr.
Petőcz Zsuzsanna
Rajkai Ágnes
Rohrer Margit (Murányi Ferencné)
Sárdi Irma (Pálvölgyi Józsefné)
Sass Éva (dr. Deáky Zsoltné)
Schäffer Zsuzsa
Selymes Éva
Sipos Sándor
Solymos Kriszta
Soós Nanett
Stargl Szilvia, dr. Barczáné
Szabó Orsolya
Szelényi Zoltán dr.
Takács Tamás
Takaró Mihály dr.
Tihanyi József
Törtely Emília dr. (dr. Garadnayné)
Vincze Csilla Anna
Weintraut Borbála

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

   Összejöttünk, hogy köszöntsük az ország egyik büszkeségét, szerényen fogalmazva egyik legjobb kamarakórusát, a Pécsi Kamarakórust 50. születésnapja alkalmából.
   Erről a kórusról ez alatt az 50 év alatt egy kisebb kötetre való dicséret hangzott el és foglaltatott írásba. Hadd idézzek egy nagyon szűk válogatást:
   A Tillai Aurél és Dobos László vezette Pécsi Kamarakórus az Írországi Nemzetközi Versenyen rendkívül erős mezőnyben a maximálisnál is magasabb pontszámmal megnyerte a megmérettetést. (Kossuth Rádió)
   A zene indulatait, a kottafejek mögött lakó világot tárják fel a hallgató előtt, hogy ráébredjen, mennyi rejtett szépség lakozik a legnemesebb hangszer, az emberi énekhang kifejező erejében. (Lukin László)
   Malina János felsőfokon nyilatkozva ír a kórus „már-már érzékien pontos intonációjáról, hangzásának áttetsző tisztaságáról, a szólamok szinte valószínűtlen összecsiszoltságáról, a magassági, technikai problémák teljes kiküszöböléséről, a megszólalás lenyűgöző könnyedségéről. Ez az énekkar gyönyörű hangú, technikailag bámulatosan perfekt, úgyszólván tökéletes hangszer karnagya kezében.”
   Az új Kodály CD kapcsán írja Batta András: „Olyan felvétel ez, amely számomra megváltoztatta a Kodály kórusok interpretálásáról kialakított képet. Gyönyörű hangzásarányokkal, karcsún hallok Kodályt énekelni.”
   Néhány vélemény külföldi szakemberektől: Az örvendetesen kiegyensúlyozott kórushangzás széles dinamikai skálát is elbír. Tökéletes együttes! (Hans Waldemar Rosen)
   Azonnal megkapott a kitűnő együttes és az a mód, ahogy a szólamok színeit kikeverték. Minden rész minden hangjának megvolt a megfelelő súlya. Az egyes részek közötti összjáték csodálatos és lenyűgöző volt Ritkán hallani ilyen kultúrájú énekeseket. (Antony Hughes)
   Sokáig folytathatnám a sort.
   Ha ehhez a csöppnyi válogatáshoz hozzácsatolunk néhány olyan tényt, mint: 76 kórusúton, 21 országban járt az együttes, 40 NEMZETKÖZI versenydíjat nyert; több, mint 40 ORATORIKUS mű szerepel repertoárján, 14 CD-jük van, sok közülük külföldön született – ami örömteli, de egyben sajnálatos is, mert nem kerültek hazai forgalomba –; hogy elsők között kaptak KÓTA-díjat, 2005-ben pedig Magyar Örökség Díjat, 2008-ban az Eurorádió aranyvasárnapi adásában az egész világ hallhatta őket, akkor azt kell mondanunk, hogy mérhetetlenül sokat tettek hazánk jó híréért, amire jaj, nagyon rászorulunk!
   Ember legyen a talpán, aki ezek után még valami szépet tud mondani róluk. Én megpróbálok az lenni. Egy dolgot biztosra veszek, amiről talán még nem esett nyomatékkal szó: hogy ez a kórus így meg tudott élni 50 évet, az csak egyféleképp lehetséges. Megkockáztatom, hogy ők egy nagy család, akik örülnek egymásnak, szeretik egymást és rajonganak karnagyukért, hogy segítenek egymáson, ha kell, és örömmel jönnek – akár fáradtan is – a próbákra és felüdülten mennek haza, hogy lelkesedni tudnak és keresik a szépet maguk és hallgatóságuk épülésére.
   És most kicsit izgulok, mert ennek megerősítésére egy kórus-szavazást kérek olyanformán, hogy intésemre mindenki biccentsen igent fejével, ha igaz mindaz, amit feltételeztem róluk. Hátranézni nem merek. Most! Ellenpróba: … tartózkodás. … Remélem, győztem. [Győzött!]
   Az utószó jogán: APÁM nagyon szerette és nagyra tartotta ezt a kórust, sokszor és szívesen látogatott el hozzájuk akár egy-egy próbára, koncertre, akár egy-egy előadást tartani. Én nagyon szerettem és mérhetetlenül nagyra tartottam apámat, így hát nem mondhatok mást, mint hogy én is nagyon szeretem és nagyra tartom ezt a tüneményes kórust, karnagyait, akik eljuttatták a csúcsra. Nagy örömmel jöttem el hozzájuk, kívánok nekik még legalább 50 sikeres évet, és köszönöm, hogy én mondhattam el mindezeket.

Tisztelt Karnagy Urak, kedves éneklő KoIlégák!

   Csodálatos az a művészi pálya, amelynek jelentős állomásához érkeztetek. A magyar kórusok történetének fényes lapjait írta tele a Pécsi Kamarakórus, hiszen megszületése pillanatától hangot, finom ízlést, értékes zenei mintát adott a hazai együtteseknek. A Kamarakórus Fesztiválokkal pedig olyan fórumot teremtett, amely értelmet adott a fiatal kórusok mindig újat, szépet, értéket teremtő munkájának.
   A „Nevelők Háza Kamarakórus" tanító szelleme mindnyájunkra termékenyítően sugárzott, így sok ezer fiatal muzsikus vette műsorára a magyar muzsika es az európai karirodalom kincseit.
   Isten éltesse jó egészségben az alapító karnagyokat, Dobos Lászlót es Tillai Aurélt, áldja meg az énekeseket, adjon erőt további, örömteli, sikerekben gazdag munkájukhoz!

Tisztelettel es szeretettel,
a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége Elnöksége nevében,

Budapesten, 2009. március 7.

2009. március 7.

Kedves és istenes gyakorlat születésnapon a megfelelő számú zsoltárral köszönteni az ünnepeltet. Ez ünnepi hangverseny helyszínének, a Pécs-kertvárosi református templomnak lelkész házigazdájaként most én is ezt teszem, amikor az 50. zsoltár szavaival köszöntöm az 50 éves Pécsi Kamarakórust.

„Hálaadással áldozzál Istennek,
és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítalak és te dicsőítesz engem.” (14, 15. v.)

   Ami szépség, ami összhang, s ami összefogásként léleképítő csak van ezen a világon, az az Istent dicsőíti. S így még a megpróbáltatások ideje is más lesz. Ez a szép szolgálata egy kórusnak.
   S köszönöm szeretettel a kórus alapító karnagyait, Dobos Lászlót és Tillai Aurélt. Külön öröm, hogy több fellépésükkel nem ismeretlenek ők a kórussal ezen a helyen. Tillai professzor úr a kórusnak 30 éve egyedüli karnagyként 9 esztendeje ajándékozott meg minket e helyen, 2000-ben a Református Kórustalálkozó díszvendégeként szerzett gyönyörűséges énekfeldolgozásával, a „Dicsőült helyeken” cíművel. Most ő kap az életkorának megfelelő köszöntő ajándékot. Ebben a 79. zsoltárban az az Istentől való szépség, hogy összefog karnagyot és kórust, s a kórusban egymást váltó nemzedékeket:

„Mi pedig a Te néped, legelődnek nyája
örökké magasztalunk Téged.
Nemzedékről nemzedékre
mondunk dicséretet neked.”

   Jó esetben az emberéletnél egy kórus hosszabb életű. A Bibliában 150 zsoltár van. Szeretettel kívánom, hogy a Pécsi Kamarakórus és karnagya Tillai Aurél minél hosszabb sorát vehesse igénybe Isten áldásával a köszöntő zsoltároknak.

Kedves Aurél!

   Szívből köszöntelek a Pécsi Kamarakórus 50. évfordulóján! Bocsánatot kérek, hogy – egyelőre – e-mail útján, de ez a leggyorsabb a Karvezető Konferencia és a Karvezető Verseny forgatagában.
   Tudod, hogy nagyon készültem erre az ünnepre, decemberben még a diplomakoncert napját is megváltoztattam. Most azonban nem megy, hogy itt hagyjam a KÓTA rendezvényét…
   Sok szép pécsi emléket őrzök 1967 óta, mint zeneakadémista, majd mint karnagy. A Ti elbűvölő reneszánsz muzsikálásotok el nem múló gyönyörűsége egész életemben elkísér. Később sem hallottam a Debussy-chansonokat, majd Kodály műveket – és sorolhatnám a többi nagyszerű, felemelő előadást – olyan érzékeny, mélységesen muzikális, példát adó előadásban, mint a Tiétekben. Adjátok tovább sokáig még a Bennetek levő muzsikát, szeretetet, az éneklés örömét!
   Felemelő ünneplést, boldog zenei és baráti együttlétet kívánok március 7-én!

Lélekben Veletek, szeretettel:

Igen Tisztelt Karnagy Úr!
Kedves Tillai Aurél Tanár Úr!
Kedves Kórustagok!

   Az első eset, amikor nem lehetek / nem lehetünk jelen a Pécsi Kamarakórus jubileumi ünnepi hangversenyén. Nagyon szomorúak vagyunk, hogy köszöntésünket nem személyesen mondhatjuk el, hanem csupán e néhány sor által.
   Kérünk Benneteket, ne nehezteljetek ránk, és fogadjátok e néhány mondatot szeretettel, mert az Irántatok való őszinte megbecsülés íratta velünk:

A Pécsi Kamarakórus az egyik legnagyobb példa előttünk. Az volt már akkor is, amikor a Nevelők Háza Kamarakórusaként a Pedagóguskórusok Országos Társaságához tartozott. Tiszteltük, becsültük, szerettük, szeretjük azt az elszántságot, azt a komoly munkát, amely évtizedek óta mindannyiunkat ösztönzött a felzárkózásra, a magasabb színvonal elérésére. Örömmel emlékezünk olyan országos találkozókra, amelyben az éjszakába nyúló együttléteinken énekeltük a madrigálokat. Nem felejtjük a Csontváry Múzeumbeli közös hangversenyünket sem.
   E sorok írója külön is hálás mindazokért, amit korábban Dobos László karnagy úrtól, illetve később Tillai Aurél tanár úrtól kapott. A művekben való elmélyülést, a zene és a szöveg tartalmas találkozására való odafigyelést, a szerzők tiszteletét, a karnagyi átélés megannyi szép pillanatát ma is köszönöm.
   Szauer Dezső szervező munkáját, ügyszeretetét akkor kezdtem még jobban becsülni, amikor magam is ráléptem az ő útjára, és meg kellett tanulnom: néhány ember programját átgondolni, megtervezni, irányítani azt jelenti: egy nagy család életéért felelősséget kell vállalnom.
   Hiába mondják, hogy az évek elteltével kicserélődött a tagság. A mai énekesek szemében, hangjában, mosolyában ma is ott érzem a régiek szeretetét, megbecsülését.

Igen Tisztelt Tillai Aurél Karnagy Úr!
   Ezen a nagyon szép, fél évszázados, kerek jubileumon Isten éltesse sokáig Karnagy Urat és a kedves Kórustagokat!
   Őrizzétek tovább azokat az értékeket, amelyek elvesznének, ha Ti nem vagytok!

Nagyon sok szeretettel
a Komlói Pedagógus Kamarakórus tagjai nevében is:

Pécs, 2009. március 4.

Kedves Tanár Úr, kedves Kórustársak!

   Tíz évvel ezelőtt, 1998-ban a Pécsi Kamarakórus 40 éves jubileumi koncertjén arról gondolkodtam, hogy milyen lesz a Pécsi Kamarakórus 50 éves jubileuma. Bíztam abban, hogy a Jóisten megadja azt a kegyelmet és örömet, hogy 50 jubileumi esztendőt a kórusalapító karnagyaival együtt ünnepelheti. Ez az álom valóra vált március 7-én, azonban egy másik álmom, hogy Veletek ünnepelhetek ezen a napon, nem valósulhatott meg. Pedig terveztem hosszú ideje, hogy erre az alkalomra hazautazom; már decemberben is megfordult a fejemben, amikorra a jubileumi koncertet eredetileg terveztétek. Akkor technikai okok miatt elhalasztottátok a koncertet februárra, majd március 7-re. Ez adott még egy kis reményt, hogy esetleg haza tudok ugrani, de sajnos nem jött össze, hiszen nem olyan egyszerű gyorsan megszervezni egy utat az Óceán túlpartjáról.
   Március 7-én lélekben azért mégis ott voltam a Kertvárosi Református Templomban és a Pécs TV interneten lévő híradásán keresztül „mint egy kulcslyukon keresztül” láttalak benneteket egy pár percre a szép új kórusegyenruhában. Azt hiszem az, hogy a kórus március 7-én ünnepelte az 50 éves jubileumát talán nem véletlen, hiszen az életben nincsenek véletlenek. Ha valaki kinyitja a naptárat láthatja, hogy azon a napon Tamás napja volt. Ez a hagyományos katolikus kalendáriumból maradt ránk, mivel az Egyház ekkor ünnepli Aquinói Szent Tamás hitvalló és egyházdoktor ünnepét. Hogy ez miért nem véletlen? Aquinói Szent Tamás egész életét az Igazság (Isten) hirdetésére és megismerésére tette fel. Az ő gondolkodása sokban megalapozta azt az erkölcsi-teológiai gondolkodást, amivel évszázadokon keresztül az európai ember meg tudta védeni az Igazságot és önmagát is. És itt szeretnék utalni Szent Tamás azon gondolatára, miszerint „a szépség az Igazság visszatükröződése”. És ez az a pont, ahol Szent Tamás és a Pécsi Kamarakórus találkozik. Hiszen a Kamarakórus mindig is az abszolút szépségre törekedett és képviselte a zene szépségén keresztül az Igazságot a legnehezebb időkben is. És ha az értékek válságát nézzük manapság, a „relativizmus diktatúrájában” bizonyos értelemben ma sincs könnyebb helyzet, mint 1958 őszén, amikor Dobos Laci bácsi és Tillai tanár úr életre hívták a Kamarakórust...
   Kívánom, hogy a Kórusunk még sok-sok éven keresztül a zene szépségével segítsen sokakat közelebb a tökéletes Szépség és Igazság megismerésére, és ehhez Szent Tamás közbenjárását is kérem. Szeretettel és őszinte barátsággal: