Fesztiválok » Pécsi Kamarakórus Fesztiválok

A születés

Kamarakórusunk 1963. március 9-én Budapestre utazott, hogy közös hangversenyt adjon a Tóth Mihály vezette Budapesti Bartók Béla Kamarakórussal. A Semmelweis utcai kamarateremben – Bárdos tanár úr szavai szerinti „jégveremben” – zajlott a koncert meglepő sikerrel. Utána a Népművelési Intézet szervezésében ankétot tartottak Forrai Miklós vezetésével az akkoriban kialakulófélben lévő kamarakórus-mozgalom helyzetéről.
   Itt vetődött föl a kamarakórusok országos találkozójának gondolata. A jelenlévő Mohos Antal, a Nevelők Háza igazgatója, váratlan bejelentést tett: szívesen biztosít otthont Pécsett az akkor még elszórtan működő kamarakórusok első találkozójának.

A kezdet

„1964.április 18-19. A gondolat valóra vált: először rendezték meg Pécsett a város művelődéstörténetében és az ország dalosmozgalmában egyaránt jelentős és kiemelkedő „Országos Kamarakórus Fesztivált”. (Dr. Nádor Tamás tanulmányából.)
   Tulajdonképpen a szervezőmunka irányítása Mohos Tóni bátyánk, a Nevelők Háza igazgatója kezében összpontosult, s részben a ház kis létszámú csapata, részben kórusunk tagjai vettek benne részt. A „szellemiség” kialakítása Dobos Lászlóra és énrám várt. Tudni kell, hogy akkortájt a kórustalálkozók, éneklő ifjúsági hangversenyek, helikoni koncertek szinte kötelező műsorsablonja a következő volt:

1. Mozgalmi dal
2. „Klasszikus mű” ( mondjuk Vecchitől Smetanáig), egyházi mű szóba se jöhetett!
3. Magyar mű: Kodály, Bárdos, Bartók (Új magyar művek – nem mozgalmi darabok - inkább csak ekkortájt kezdtek születni.)
4. Népdalfeldolgozás

   Dobos Lászlóval azon igyekeztünk, hogy elfogadtassuk: a kamarakórus műfaj más műsorokat igényel. Hadd hozza a fesztiválra mindenki azt, amelyben legjobbnak érzi magát, ki a régi zenét, ki a barokkot, ki az újat. Ne legyen semmi megkötés. A 20 percnyi műsor szabadon épüljön föl a karnagy kedve és tehetsége szerint. Legyen a fesztivál olyan, mint egy cserépvásár: hozza mindenki azt, amit otthon nagy gonddal kimunkált. Talán nem kell mondani, az akkori kultúrpolitikában eléggé forradalminak számított elképzelésünk, s a kórusok nagy örömmel élvezték a kapott szellemi szabadságot.
   Tóni bácsit és engem lakásán fogadott Kodály, akinek beszámoltunk terveinkről. Kértük egyben, írjon valami előszót fesztiváli meghívónkhoz. A Mester – akinek tetszettek elképzeléseink – elhárította a kérést azzal: „Vegyenek ki valamit írásaimból” Ekkor egy volt kedves tanárunkat kértük föl Lacival, hogy ő fogalmazza meg a bevezető szavakat a műsorfüzetbe. Ami azonban elkészült, nem egészen a mi ars poeticánknak felelt meg, ezért Lacival – némi tanakodás után - teljesen újat írtunk. Tiszteletből meghagytuk azonban tanárunk nevét a cikk alján. Íme a további fesztiválok szellemiségét is meghatározó, az első meghívó élén álló bevezető:
   „Először adnak egymásnak találkozót együttesek, melyek lelkesedésben és művészi igényességben messze felülmúlják létszámukat. A színhely: Pécs. Az a város, mely egy évszázaddal ezelőtt, a magyar kórusmozgalom hajnalán vállalkozott az első magyar dalosverseny megrendezésére, s melynek közönsége ma is fogékony minden új iránt.” Valóban új dologról van szó?
   Néhány év óta itt is, ott is éneklő baráti közösségek alakultak szerte az országban. Egy újszerű tömegmozgalom bontogatja szárnyát. A kodályi magvetés kikelt: fiatalok az iskolapadból kinőve mind többen akarnak együtt énekelni. Keresik a szépet és újszerűt, a vonzót és érdekeset, ami gazdagítja, színesíti életüket. S mikor megtalálták, meg akarják osztani másokkal is. Erre jó ez a fesztivál is. Régen, vagy eddig még nem hallott – köztük új magyar – művek szólalnak meg. Sokan, sokfelől hozzák magukkal. Ez a tarkaság, a különleges ízek és hangszínek gazdagsága az I. Országos Kamarakórus Fesztivál legvonzóbb ígérete.”
   Az I. fesztivál résztvevőinek rangos sora a bizonyíték, milyen komoly érdeklődés nyilvánult meg a pécsi kezdeményezés iránt. Ma már talán többet mond a karnagy neve, mint együtteséé. A résztvevő 12 együttes:

1. hangverseny:
Miskolci Kamarakórus – Reményi János
Pécsi Építők Madrigálkórusa - Jandó Jenő
KISz Központi Művészeti Együttes kvintettje – Görög Péter
Bartók Béla Kamarakórus, Budapest – Tóth Mihály

2. hangverseny:
Orosházi Madrigál Együttes – Szokolay Bálint
Óbudai Kamarakórus – Varga Károly
Szolnoki Kamarakórus – Budai Péter
Szombathelyi Madrigálkórus – Németh István

3. hangverseny
HVDSz Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórus – M.Katanics Mária
Pécsi Kamarakórus – Dobos László és Tillai Aurél
Budapesti Faludi Kamarakórus – Faludi Béla
Zeneművészeti Főiskola ”Liszt Ferenc”Kamarakórusa – Párkai István

A folytatás

A későbbi fesztiválokon megjelemik Bogányi Tibor, Csík Miklós, Vass Lajos, Törzsök Béla, Ivasivka Mátyás, Bartalus Ilona, Hunyadi Zoltán, Zakariás Anikó, Horányi Ottilia, Hartyányi Judit, Deáky István, Jobbágy Valér, Biller István, Fehér András, Gyűdi Sándor és mások együttese, és lassan-lassan egy-egy kólföldi kórus is. Elsőnek a Corale Universitaria di Torino (a III. fesztiválon), aztán a IV-en a Becsei Kamarakórus a Vajdaságból, és a New London Singers Angliából. Ekkor kezdődik a fesztiválok fokozatos nemzetközivé válása.
   A fesztivál sikerét legjobban az mutatja, hogy állandó résztvevőkké válnak Reményi János, Katanics Mária, Szokolay Bálint, Párkai István, Varga Károly és Tóth Mihály kórusai. 1976-ban, a VII. fesztiválon jelentkezik először a budapestii Monteverdi Kórus Kollár Éva vezetésével, hogy aztán ők is Pécs állandó vendégei legyenek

A nemzetközivé válás

Egyre többször hangzott el 1982-ig, hogy színvonalára s a gyarapodó kűlföldi kórusokra tekintettel legyen végre nemzetközi a fesztivál. „… méltók és művészi törekvésekben eléggé gazdagok vagyunk arra, hogy ez az országos fesztivál nemzetközi rangra emelkedjék.” (Wallinger Endrének a Dunántúli Napló 1972. ápr.12-i számában megjelent cikkéből.)
   „ Felelősséggel állíthatom, hogy ez már nem országos és nemcsak európai színvonal. Ez világszínvonal egyedülálló kóruszenei teljesítményekkel … Ami itt elhangzik, az nemzetünk élő művészeti kincseinek a része, de falakkal van körülzárva”.(Wallinger Endre, Dunántúli Napló, 1974, ápr.17.)
   1984-ben végre nevében is nemzetközivé vált a rendezvény. „A kör most kitágult, Pécs szeretettel hívja, várja más népek kórusművészetének képviselőit is.”- írtuk a Műsorfüzetben. „De a hagyományt folytatni szeretné: a felszabadult, örömteli éneklés ünnepnapjainak szánja a nemzetközi fesztiválokat is.”
   Ez évben assisi, ostravai, merksemi (belga), weimari kórus jelezte a bővülést, hogy azután 1986-ban már prágai, párizsi, helsinki, zabrzei (lengyel), kölni kórus jelezze a folytatást. 1989-ben párkányi, svájci, stockholmi, gori (grúz), grebensteini (német), hallei, viljandi (észt) együttes hozott új színeket. 1992-ben a marosvásárhelyiekkel Erdély is jelentkezik, mellettük litvánok, belgák, németek (a günsburgi Camerata Vocale), horvátok voltak a résztvevők.
   Kiemelkedő magyar kórusok is jelentkeztek: a Komlói Pedagógus Kórus, a kecskeméti Ars Nova, az Óbudai Kamarakórus, az ELTE Női Kar, a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus, a budapesti Jubilate Leánykar stb.
   1992 után az addig szilárd szakszervezeti háttér megingott, majd közreműködése meg is szűnt, egyre inkább önköltségessé vált a rendezvény. 1994-ben még tartott a lendület, de 1996-ban már újítani kellett.

Mundus Cantat

1996. jún. 8-14. A Honfoglalás millecentenáriuma alkalmából ebben az évben Mundus cantat – a Világ Énekel elnevezéssel a korábbiaknál jóval nagyobb szabású fesztiválra került sor. Csak a külföldi együttesek száma: 9! Az egyhetes fesztivál keretében három atelier is működik kiváló karmesterek vezetése alatt.

1. Orbán: Missa tertia (vez.: Párkai István), Pécsi Nemzeti Szinház
2. Händel: Dixit Dominus (vez.: Pierre Cao, Luxemburg), Bazilika
3. Bach: Magnificat (vez.: Howard Williams, London), Bazilika

   A Händel mű előadása után Petrovics Emilnek az volt a véleménye, hogy az a világ bármely hangversenytermében nagy produkciónak számított volna. A fesztivál érdekességei közé tartozik még az is, hogy kamarakórusunk egyik este a zsúfolásig megtelt Színház-téren a Pécsi Egyetemi Kórussal és a Debreceni Ütőegyüttessel közösen előadta Orff: Carmina Burana-ját – óriási közönségsikerrel.

Kórusverseny

1998-ban meghirdettük a XVII. Nemzetközi Kamarakórus Fesztivált és az I. Nemzetközi Kórusversenyt.
   Az együttesek szabadon dönthettek, fesztiválra vagy versenyre jelentkeznek. A két rendezvény koncertjei párhuzamosan futottak. A gyorstanulási versenybe a fesztivál résztvevői tetszés szerint nevezhettek be, míg a versenyző kórusoknak kötelezővé vált, mintegy első fordulóként. A második és harmadik fordulóban 20-20 perces műsort kellett előadniuk. Az első verseny győztese a debreceni Kölcsey Kórus, Tamási László vezényletével.
   Öt év fájdalmas szünet következett. Anyagi nehézségek, erkölcsi és financiális támogatás híján kísérleteink kudarcba fulladtak.
   2003: Ezúttal május 1-jéhez kapcsolódott – fesztivál helyett – a 2. Nemzetközi Kamarakórus Verseny. Ezúttal a Dzsámiban tartottuk a nyitóhangversenyt, a versenynek a Vármegyeház díszterme, a gálának pedig a Dómmúzeum adott helyet. A győztesek vegyeskari kategóriában a Vox Antiqua Kamarakórus Debrecenből (karnagy Kiss Csaba), az egynemű kari kategóriában a Canticum Novum Női Kar Székesfehérvárról (karnagy Lovrek Károly).
   2005: Immár hagyományosan folytatódott a versenyek sorozata. A vegyes kamarakórus kategóriában eszékiek végeztek az első helye, az Academic Choir Josipa J. Strossmayera, karnagy Berislav Jerković. Az énekegyüttes kategória győztesei szegediek lettek, a Canticum Novum, katnagy Kovács Gábor.
   2007-ben elérkezett a jubileumi, 20. Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Verseny és Fesztivál, s hozzá kapcsolva egy Kodály Szimpózium. A nyertesek: vegyeskarban Ichango Chamber Choir Namur-ből, karnagyuk Thierry Leguienne; énekegyüttesek közül az Aula Kamarakórus Budapestről, karnagy Havas Dóra.

Gyorstanulási verseny

1976, a VII. fesztiváltól kezdődően vezettük be azt az újítást, hogy a kórusok –önkéntesen – részt vehetnek az úgynevezett gyorstanulási versenyen. Az alapötletet Dobos Laci vetette föl. A fesztivál-jelleg megőrzése mellett szervezzünk egy kis vetélkedőt is az együttesek számára, ahol egy órai friss tanulás után kell pódiumra lépni, s megmutatni, mire jut a kórus egy teljesen új művel. 5 perc eltolódással kapták kézhez a művet egymás után a kórusok, majd egy óra (később 75 perc) után felsorakoztak a zsűri előtt. Akik végeztek a produkcióval, mindig bennmaradtak meghallgatni az utánuk jövőket. Nagy érdeklődést váltott ki minden alkalommal ez a „játék”, a feladat sosem volt nehéz. Egy-egy könnyebb latin motetta, vagy olasz nyelvű canzonetta a XVI. századból. Maradt idő a kidolgozásra is. De született új mű is ez alkalomra: 96-ban a „Praepositiones” és később, a 2003-as kamarakórus versenyre pedig a „Fons amoris”, mindkettő Tillai Aurél tollából.
   Amikor a fesztivál versennyé alakult, a gyorstanulási verseny kötelezővé vált.

Közönségdíj

A nemzetközivé válással új versengés indult: közönség-díjat alapítottunk. A gála hangverseny közönsége adhatta voksát a neki legjobban tetsző együttesre. Íme a kedvencek:

1986: Rezonans con Tutti, Zabrze (Lengyelország)
1989: Komlói Pedagógus Kamarakórus
1992: Pro Musica Hungarica, Budapest,
1994: Cantus Kamarakórus, Ungvár
1996 és 1998: Close Harmony Friends, Nyitra
2003: Canticum Novum, Székesfehérvár
2005: Collegium Cabticum, Prága
2007: Ichango Chamber Choir, Namur

Egyéb rendezvények

A fesztiváli hangversenyek 20 perces műsorán kívül az együttesek vidéki hangversenyeken is fölléphettek. Siklós, Villány, Bóly, Mohács, Pécsvárad, Somberek, Szigetvár, Komló és a többi baranyaI település szívesen látta vendégül a résztvevőket. A koncertek után, amelyek esetleg a helyi énekkarok közreműködésével zajlottak, vacsora és baráti együttlét várta a vendégkórusokat.
   Kedvelt forma volt az „Éneklés történelmi helyszíneken”. Szabadidőben városnéző sétára vittük a kórusokat, különböző pontokról indítva őket, s valahol kettő-három összetalálkozva énekelt egymásnak és a turistáknak. Ilyen helyszínek: a Kórház-téri dzsámi, a Csontváry múzeum, a Művészetek Háza udvara, az un. Hild-udvar és a Belvárosi templom. A nagy esemény persze a Székesegyházban való éneklés volt.
   Társas éneklésre is akadt olykor példa. A régi Doktor Sándor Művelődési Házban közös éneklés során barátkozhattak egymással a vendégkórusok, más alkalommal pedig a nyitókoncert után a Leöwey gimnázium dísztermében zajlott a zenés ismerkedés, egymásnak való bemutatkozás. Általában itt bonyolítottuk le a másnapi gyorstanulási verseny sorrendjére vonatkozó sorshúzást is.

A Pécsi Kamarakórus a fesztiválokon

Eleinte kamarakórusunk, mint házigazda, a fesztiváloknak utolsó estéjén lépett föl, egy hangversenyen a „szilágyistákkal” és a zeneakadémistákkal.
   Ez a rend a VII. fesztiváltól megváltozott: mindig kórusunk adta az ünnepélyes nyitóhangversenyt. Eleinte ez is a Liszt teremben hangzott el. 1982-ben Kodály-hangversennyel nyitottunk. A Mester születésének 100 éves évfordulója alkalmából 11 a cappella műve után megszólaltattuk a Laudes organit is Hajdók Judit orgonaművész közreműködésével. 1989-től kezdve a Székesegyházban nyitottuk meg nagyszabású művekkel a fesztivált.
   Az 1992-es nyitókoncert műsora: Vic Nees: Nuestra Senora de la soladad c. szólóra (Megyesi Schwarz Lúcia), brácsára (Erdélyi Zoltán) és kórusra írt érdekes modern darabja valamint Rossini: Stabat Matere volt. Az est sikerére jellemző, hogy az első sorban ülő Forrai Miklós egészen meghatódva mondta: „Nem hiszem, hogy e falak között valaha is elhangzott volna ilyen átszellemült és lelkes előadás!”
   1994. Monteverdi: Vespro. Az oratórium-irodalomnak ez az egyedülálló, fantasztikus remeke mind a kórus, mind a nagyközönség számára reveláció volt, nem véletlen, hogy a jelenlévő M. Corneloup, az EC elnöke az előadást Franciaországba is meghívta, s ott a következő évben elő is adtuk az autuni és a csodálatos vezelay-i katedrálisokban .
   1996. Liszt: 13.zsoltár, Kodály: Budavári Te Deum (Pászthy Júlia, Németh Judít, Molnár András, Kovács István)
   1998. Orbán György: Missa quarta, Medelssohn: Der 42.Psalm. A mise szólistái Komáromi Alice és Tillai Tímea. A jelenlévő szerző szerint ez volt a mű tizedik és egyben legjobb előadása. A zsoltárban a négy férfi szólista is kórustagjainkból került ki.
   2003. Kodály: Missa brevis (valamint Grieg, Rachmaninov, Poulenc, Rossini művek és kisegyüttes kíséretével Tillai 42.zsoltára), anyagiak hányában ezuttal a Belvárosi templomban (Dzsámi), és a Pécsi Szimfónikus Zenekart is nélkülözve. A Kodály-mise orgonás változata hangzott el (Ella Istvánnal, akivel már sokszor működtünk együtt, többek közt Monteverdi- lemezünkön is.)
   2005. Händel Dixit Diminus-a szólalt meg a Magyar Virtuózok Kamarazenekar pompás közreműködésével. Szólisták: Komáromi Alice, Tillai Timea, Papp Krisztina, Csapó József, Bognár Szabolcs.
   2007. Tillai: Tüke miséje (közreműködő szólisták: Komáromi Alice, Tillai Tímea, Horváth István, Bognár Szabolcs) után még ragyogóbb előadásban hangzott el Rossini Stabat Mater-e Váradi Mariann, Megyesi Schwartz Lucia, Megyesi Zoltán és Kovács István szólójával

Zsűri

A fesztiváloknak meghatározó személyisége volt Forrai Miklós tanár úr. Jelenléte önmagában is rangot jelentett. Még jól emlékszünk az 1964. évi koncertek után tartott összefoglaló-értékelő beszédére. „Miért olyan csodálatosan zöld a fű Anglia parkjaiban?” – tette föl a szónoki kérdést. „Mert 400 éve nyírják, locsolják.” Pécsnek is ezt a kertészkedő szép szerepet szánva kérte, nyírjuk-locsoljuk az énekkari mozgalom e fiatal hajtását. „Külön öröm, hogy mindez nem a fővárosban történik” – fűzte hozzá. „A vidéket sokan csak provinciának tekintik. Ám volt már a művészetek történetében csodálatosan virágzó provincia. Úgy nevezték: Provence. Ezzé lehetne Pannónia is.”
   A fesztiváli hangversenyeket többnyire karnagyi megbeszélés, szakmai tanácskozás követte. Ezeken - hosszú időn át - Forrai Miklós, Nagy Olivér és Maklári József értékelték az elhangzottakat. Véleményt mondtak a produkciókról, dicsértek, bíráltak és tanácsokat adtak. A műsorfüzetek tanúsága szerint csak 1976-tól neveztük zsűrinek. Amint aztán növekszik később a külföldi együttesek száma, úgy bővül a zsűri is külföldi tagokkal. A X. fesztiválon Oriol Martorell és Szamuil Vidasz Szófiából. Majd Eskil Hemberg (a svéd zeneszerzők szövetségének elnöke), Alexander Tanev bolgár zeneszerző (1984), majd Marcel Corneloup az Europa Cantat elnöke és Joseph Pancik Csehszlovákiából (1986). Ekkor hiányzik először Forrai Miklós és helyette Petrovics Emil zeneszerző munkálkodik – immár másodízben – a zsűriben. 1989-től gyökeres változás. Elnök: Párkai István. Tagok: Reményi János, M. Corneloup (Franciaország), Prof. Gert Frischmuth (NDK) és Willi Gohl (Svájc). Három olyan tag, akik korábban karnagyként működtek a fesztiválon. 1992-ben Párkai István, Domenico Cieri (Róma) és Fritz ter Wey (Aachen) zsűrizett, 1994-ben pedig M.Corneloup (elnök), Kollár Éva, Szokolay Sándor, Terényi Ede (Kolozsvár), Jos Vranken (Hollandia)
   A Mundus Cantaton Petrovics Emil elnökölt. Tagok. Párkai István, Nagimura Takao (Japán) és Tillai Aurél
    A zsűri feladata volt már hosszú idő óta, hogy a gála-hangversenyre kijelölje az ott fellépő 6 kórust. Ezen kívül bizonyos díjak odaítélése is kötelezettségévé vált. Közösen meg kellett fogalmaznia az oklevelekre írandó rövid jellemzéseket és minden zsűritagnak minden kórusról írásos véleményt kellett készítenie. Ez pótolta a korábbi szakmai tanácskozások nyilvános bírálatát.
   1998-ban a zsűri tagjai: Tillai Aurél (elnök), Domenico Cieri, Krikor Csetinian (Plovdiv), Kollár Éva és M. Katanics Mária
   2003-ban az alábbi összeálításban működött a zsűri: Tillai Aurél (elnök), Farkas András (Svájc), Andrea Jaworska (Lengyelország), dr.Kollár Éva egyetemi tanár és Erdei Péter, a Kodály Intézet főigazgatója.

Rendezőbizottság

Az első hat fesztivál rendező szervei: a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, Pécs Város VB Művelődési Osztálya , a Pedagógusok Szakszervezete Pécsi Nevelők Háza, majd később a Baranya Megyei Tanács Művelődési Osztálya. Folyamatosan más szervezetek is feltűnnek a műsorfüzetekben, többek között a minisztérium, a KÓTA és a Népművelési Intézet is.
   Gyakorlatilag azonban a tulajdonképpeni munka Mohos Antalnak, a Ház igazgatójának a kezében összpontosul. Tóni bácsinak rengeteget köszönhet az első 8 fesztivál. Barátságos, kedélyes stílusával, gyakorlatias német tudásával kiváló házigazdája a fesztiválnak. Mindenkihez van jó szava, mindenkinek elintézi gondját-baját, szeretet veszi körül. Ő is, a stáb is olyan légkört áraszt, biztosít, hogy aki ittjárt, visszavágyódik Pécsre jönni később is. Sokan szólnak arról, hogy sok más európai rendezvény tárgyilagos ridegsége helyett itt kedélyességet és barátságos vendégfogadást talál. Tóni bácsi később nyugdíjasként is „atyai”segítőnk marad.
   A X. fesztivál (1982) műsorfüzete közli először a védnökök névsorát. Fővédnök: . Kodály Zoltánné és Pozsgay Imre művelődési miniszter.
   Ugyanitt találkozunk először a rendezőbizottság tagjainak a névsorával. A 21 névből a legfontosabbak: Benkő Gyula elnök, Dobos László szakmai titkár és Szauer Dezső szervező titkár. A két utóbbi – Surján Miklós kóruselnökkel együtt – a kamarakórus tagjai.
   Innentől kezdve a redszerváltozásig Benkő Gyula lép Mohos Antal helyére. Ő, mint a Pedagógusok Szakszervezete Baranya megyei titkára fogja össze az egyre több pénzt is igénylő rendezvényeket. A fölöttes szervek irányába jó diplomáciai érzékkel megfelelő kapcsolatrendszert épít ki. Már eddig is, mint a ház fölöttese, sok feladatot vállalt magára és nem kevés problémát oldott meg. Ő is szívügyének tekintette a fesztivált, csakúgy, mint a kamarakórust, melynek folyamatos és önzetlen támogatója volt.
   Már a kezdetektől egészen napjainkig Dobos László és Szauer Dezső látta el a legtöbb aprómunkával járó feladatot. Ebbe beletartozott a kórusokkal való levelezés, szállásukról, ellátásukról való gondoskodás, valamint a program feltételrendszerének megteremtése és annak kivitelezése is. Nagy részük volt a vendégek jó közérzetének a megteremtésében.
   1982-ben és 92-ben dr. Végh Józsefné, 86-ban Sarkadi Eszter, 89-ben pedig Szauer Dezső a fesztivál tikára, Benkő Gyula változatlan elnöksége alatt.
   1994-tól a fesztivál elnöke Tillai Aurél lesz, aki korábban hosszú időn át művészeti titkárként működött, a fesztivál igazgatója pedig dr. Végh Józsefné, majd 1996-tól Vincze Csilla. Tillai Aurél, Vincze Csilla és Szauer Dezső mellett Tillai Gábor és P. Füri Ildikó a stáb kiemelkedő tagjai és legújabban Kertész Attila is.
   Itt említjük meg, hogy a fesztivál és a kórus francia kapcsolataiban kiemelkedő szerepe volt Sarkadi Eszternek igazgatóként, titkárként és tolmácsként egyaránt. A fesztiváloknak az utóbbi időben „fő tolmácsa” (angol, német, francia), műsorvezetője és a német kapcsolatok segítője Zimmermann Claudia. „Örökös” műsorközlőnk a kitűnő dr. Szászi János volt.
   Talán hosszan elidőztünk e témában . Ám tudnivaló, hogy a fesztivál vezetői és munkatársai (akiknek itt csak töredékét sorolhattuk fel!) lelkes és önzetlen munkája nélkül, ez a 18 szépséges ünnep nem jöhetett volna létre.