Események » Határainkon túl...

75 kórusúton jártunk, több mint négyszer megkerülhettük volna már az Egyenlítőt, annyit utaztunk. 21 ország közel 200 városában vagy kisebb településén léptünk fel. Hogy hányan hallgattak bennünket, még megbecsülni sem lehet.

Utaztunk vonattal, busszal, repülővel, hajóval

A vonat kényelmes, bő lehetősége van a társalkodásnak, helyzetváltoztatásnak, kártyacsatáknak vagy az éneklésnek. Használható a mosdó, s a dohányzók is hódolhatnak szenvedélyüknek. Első útjaink sok kellemes emléket őriznek. (Vonattal utaztunk az alábbi városokba: Helsinki, Torino, London, Assisi, Amsterdam, Tours, majd később Nápoly, Róma.) Néha ki-kiszálltunk, hol kényszerű csatlakozásra várva (Moszkva, Velence, Milano, Zágráb), hol pedig előre megtervezett városnéző szándékkal (Lenningrád, Firenze, Salzburg, Párizs). Csak arra kellett vigyáznunk, hogy jó vonatra szálljunk vissza.
   Volt úgy, hogy „cseloveket”, azaz illegális határátlépőt kerestek rajtunk, s emiatt még az ülések alá is behasaltak. Más alkalommal a vámosok vizsgálták át szigorú aprólékossággal holmijainkat csupán azért, mert kemény kártyacsata dúlván a fülkében a fiúk nem viszonozták a vámos köszöntését. Máskor útközben kalauzcsere történt, a leszálló kalauz tévedésből magával vitte jegyeinket, s csak visszautunkban kaptuk meg újra bilétáinkat az Appeninek egyik kis falujából.
   Legtöbbször autóbusszal utaztunk. Nagy előnyei vannak. Tőlünk függ az indulás, érkezés, nem kell cipekedni, kedvünk szerint bárhol megállhatunk. Viszonylag kevés műszaki problémánk akadt. Emlékezetes defektet kaptunk az 1984-es spittali úton – pont a határsorompónál lettünk elegánsan laposak. Két évvel később a Dolomitok hatalmas emelkedőit nem bírta az utánfutó, s Trento központjában kigyulladt, éppen egy javítóműhely előtt. Míg a szerelők oltották a füstölgő csapágyat, majd hozzáláttak a szereléshez, körbeálltuk a buszt, s az oltást végzők gyönyörűségére elénekeltük Morley Tűz, tűz (Fire, fire) című kórusművét. Azóta viszont, mióta korszerűsödött a közlekedés, a tachográf és a légkondícionálás a fő ellenségünk.
   Négyszer repültünk. Knokke-Heistbe, Recklinghausenbe, Helsinkibe, Moszkvába. Persze így a leggyorsabb. 1977-ben például még Lahtiban ebédeltünk, de éjfélkor már családunk körében lehettünk Pécsett. Brüsszelben kis hiján lekéstük a gépet. Útközben nyereményünket költöttük egy bevásárlóközpontban, s alig tudtunk átvergődni a pénztárak előtti hosszú sorokon. Egy alkalommal pedig különgéppel utaztunk Gáspár Sándor SZOT-főtitkár és más magasrangú szakszervezeti funkcionáriusok társaságában a Recklinhausenben rendezett magyar szakszervezeti napokra.
   Emlékezetes hajóútjaink is voltak. Át a La Manche-on, egy egész éjszaka Swansea-ból az írországi Corkba, majd öt nap múlva vissza, felejthetetlen napkeltével. Másfél évtizeddel később Helsinkiből komphajóval jutottunk Stockholmba, ahol az étteremben adott hangverseny tiszteletdíjaként pazar vacsorát kaptunk, majd utána késő éjszakáig szaunázhattunk.
    Legbonyolultabb a ’87-es skandináv utunk volt. Autóbusszal Pestig, Moszkváig repülővel, Helsinkiig vonattal, Stockholmig hajóval, onnan vonattal tovább, amit majd komphajó vitt át Warnemündébe. Tovább vonattal Berlinbe, onnan repülővel Pestre, majd ismét busszal tértünk haza Pécsre. Tréfáskedvű kórustársaink szerint a felsorolt öt fővároson kívül még „egy hatodikban” is jártunk, Bangkokban – pontosabban Bankokban. Ugyanis több pénzintézetben is énekelnünk kellett, azokban, amelyek vendéglátóinkat szponzorálták.

   Külön emléktárat nyithatnánk szálláshelyeinkről. Vonatfülkében kiválóan lehet aludni. Egyik-másik fotón bizony nehéz kivenni kinek hol a feje, kinek hol a lába. Buszon is jó pár éjszakát eltöltöttünk, a harcedzettek hálózsákban középütt a földön is képesek szundizni. A cserekapcsolatok során sokszor vendégeskedtünk családoknál. Finn, német, olasz, belga, francia emlékünk bőven akadt. Közvetlen belátásunk volt mindennapi életükbe, szokásaikba. Persze tud kellemetlen is lenni az alkalmazkodás, a nyelvtudás hiánya is sokakat megijeszt. Butaság. Életre szóló élményekhez lehet így jutni. A finn Iivonen családnál háromszor is laktam, családtag lettem. Soha nem felejtem azt a nürnbergi családot, ahol gyér német tudásommal a nagynénivel jóízűt beszélgettem a fogyasztói társadalom átkairól s a nemzedéki problémákról. Oroszul fél éjszakát beszéltem át Párizs elővárosában egy ogyesszai menekülttel. Teréz anya lányával, a szerzetesnővel magyarul beszélhettem meg Versailles-ban családi gondjaimat. Áldás volt, ha gyerek akadt a családban, ők a kommunikálás csodái. S ezek csak az én kiragadott példáim egy töredéke.
   Persze akadt tömegszállás, jellegtelen kollégiumi elhelyezés, amit csak a közösségi élmény tud emlékezetessé tenni.
   Negatív csúcsot a földön alvás jelentette Barcelonában egy használaton kívüli kolostorban, s a francia Gordes művelődési házának padlóján. Höchstädt Kolping-házában is az a sors várt volna ránk, de a dillingeni pap, aki az esti misei énekünket hallgatta, teherautóval epedarugós ágybetéteket küldött a lányoknak. A két vittoriai szálláshelyünk is örökké megmarad a kórusmemoárban. A murguiai (baszkföld) hodályszállás – fiúk, lányok együtt (de rendben), s az Europa Cantatos éjszakák a rendőrségi laktanyában emeletes ágyakon – szalmonella- fertőzésben vergődve.
   S azok a csodálatos szállodai szobák a zenekarral közös utakon! Hamburg, Fulda, Kiel, Hannover, Luxemburg, Bad Wildungen. Ilyeneket csak filmben láttunk. S nehéz feledni a tengerparti szállásokat Zadarban, Prevezában, Triestben Torreviejában.

   Tulajdonképpen csak jó akusztikájú helyeken szabadna énekelni. Szép számmal volt ilyen élményünk. Idézzünk néhányat ezekből.
   Mindjárt az első útunkon lovagteremhez Helsinkiben, a Ritarihuone. A nemesi címerekkel borított faburkolat csodás hangzást biztosított. Corki sikerünkhöz a terem is hozzájárult, a hatalmas Town Hall. Könnyedén szárnyalt az ének Szabadkán is a szép szecessziós teremben a városháza épületében. Különös akusztikai élmény volt Spittalban a Porcia kastély gyönyörű reneszánsz udvarán versenyezni – kétszer is. A kölni zeneakadémia modern termében is jól éreztük magunkat, az altenbergi dóm (Köln mellett) orgonahangja s a visszacsengések ma is fülünkben van. Frascati (Róma közelében) templomában is jó volt énekelni. A Brugge-i Sint Salvators hatalmas temploma a magyar zene sikereit visszhangozta, mikor a Kodály-atelier-ben a Jézus és kufárok, a Mátrai képek és a Laudes organi elhangzott. Az assisi ódon San Pietro rusztikus kupolája alatt szárnyaltak a magyar népdalok, pompás népdalfeldogozások, köztük az idekészült Erdélyi népdalok – karnagyunk népszerű száma. A szívünknek oly kedves Autun-i katedrális pompás akusztikáját többször is megcsodálhattuk. A 86-os vitoriai Alavai Fesztivál arról is nevezetes lett, hogy minden hangversenyünk ragyogó hangzású templomban szólt, falvakban, kisvárosokban egyaránt, s mindig telt ház előtt. A nürnbergi San Sebald templomban fölöttünk egy íves plexiüveg hangvető segített bennünket, hogy könnyedén áténekeljük a hatalmas teret. Az ichenhauseni zsinagógában (Günzburg mellett) két hatalmas sikerű koncertünket is nagy részben a kiváló akusztikának köszönhettük. Négy koncerten is élvezet volt énekelni a híres zürichi Tonhalléban mindig teltház előtt (2000 fő alkalmanként!). Erdélyben a kis kalotaszentkirályi református templom hangzása örökre megmaradt bennünk. A zadari kórusverseny gáláját a Szent Krisevan templomban rendezték, amely a VI. században épült, s a szentélye vakolatlan téglaborítású. Dillingen barokk pompás Jezsuita temploma talán életünk egyik legszebb akusztikai élményét jelentette. A szlovén Gonja Radgona régi kórházkápolnája is felejthetetlen marad.

Hogyan jöttek létre ezek az utak?

Érdemes erről is szólnunk. A legelsők többnyire barátkozások, egyéni kapcsolatok révén születtek. 1966-ban a debreceni Bartók Béla Kórusfesztivál kapcsán egy finn egyetemista kórussal, a helsinki-i EOL-lal közösen adtunk hangversenyt Püspökladányban. Amikor a buszról leszállt a finn együttes, rázendítettünk a finn himnuszra. Gyors ismerkedés, amiből két évtizedes barátság lett. Levelezés indult köztünk, s hamarosan megérkezett a meghívás is, a cserealapon történő kölcsönös látogatásra. Így került sor 1967-ben első külföldi utunkra, méghozzá egy „nyugati” országba, az északi Finnországba. Még két alkalommal, 1977-ben és 1987-ben élvezhettük az EOL vendéglátását.
   A következő alkalommal Dobos Laci olasz nyelvtudását, zenetörténeti kutatásait kamatoztattuk. Ugyanis ő ezek révén került kapcsolatba egy olasz zenetörténésszel, aki összehozott bennünket a torinói Corale Universitaria di Torinoval – ismét egyetemi kórus lett a cserepartnerünk. Első ízben 1969-ben, majd még 1974-ben és 1979ben voltunk a vendégeik – természetesen minden esetben ők is viszonozták látogatásunkat. A kóruskapcsolatból házasság is született: Törtely Kati Torinóba ment férjhez Domenico Gaidánohoz, közismertebb nevén Mimohoz.
   A hannoveri Niedersächsische Singkreis velünk együtt vett részt az 1968-as veszprémi Éneklő Héten, onnan a barátság. Ugyan Hannoverben nem jártunk, de neves karnagyuknak, Willi Trädernek köszönhetjően eljutottunk Corkba, életünk első, s talán legnagyobb sikerű versenyére.
   Ettől kezdve már „hivatalból” küldtek bennünket, jelöltek kisebb nagyobb utakra: Arezzoba (1971), Spittalba (1975 és 1984), Toursba (1976), Knokke-Heistbe (1980), Recklinghausenbe (1980). Később már magunk jelentkeztünk versenyekre: Marktoberdorf (1989), Tours (1991, 2003), Gorizia (1992), Arezzo (1993), Róma (2000), Zadar (2001), Preveza (2002), Szófia (2004), Miltenberg (2006), Torrevieja (2008), Graz (2008). Mindegyikhez „hozzáügyeskedtünk”, rászerveztünk sok érdekes programot. Így kerültünk Londonba, Feldkirchbe, Freiburgba, Rietibe.
   Két újabb kórusbarátságnak is sokat köszönhetünk. A Kölner Kantorei-jel és jeles karnagyával, Volker Hämpflinggel Knokke-Heistben, az Europa Pokal résztvevőiként ismerkedtünk össze. A következő évben már ők jöttek a Kamarakórus Fesztiválra, s mi hozzájuk látogattunk Kölnbe és Altenbergbe. Más útjainkon is segítettek: szállást szereztek, koncerteket szerveztek. És nekik köszönhetjük, hogy kapcsolatba kerülhettünk a günzburgi Camerata Vocale-val, akikhez háromszor is eljutottunk Lisa Lutz szervezésében. A Günzburg melletti Ichenhausenben adott két koncert együttesünk csúcsteljesítményei közé tartozik.
   A freiburgi magyarokra is szívesen emlékezünk: hangversenysorozatot szerveztek számunkra, még külön műsorfüzetet is kiadtak. Átutazoban többször meg is látogattuk öket.
    A szabadkai Pro Musica Kamarakórussal Paskó Csaba karnagy, székesegyházi zeneigazgató, egykori kórustársunk jóvoltából régi kapcsolat elevenedett fel, vált termékennyé az utóbbi években.
   A Pécsi Kamarakórus Fesztiválok is jó kapcsolatteremtő alkalmakat adtak. A részt vevő külföldi együttesek közül cserét bonyolítottunk le Amsterdam, Jambol, Szabadka, Villach, Stockholm, Kassa, Kolozsvár és Lublin egy-egy kórusával.
   Az utazások szervezéséhez 1990-ig sok segítséget kaptunk a Pedagógusok Szakszervezetétől mind anyagiakban, mind a munkahelyi kikérésekben. (A munkáltatók többnyire szó nélkül, a munkaidő terhére elengedték alkalmazottaikat, ha ezt hivatalos szakszervezeti levélben kérték.)

Négy személyről szeretnék külön is említést tenni utazásaink kapcsán

Josef Hoffer grázi orgonista karnagynak öt utat is köszönhetünk. Nem lehet elfeledni az általa rendezett grazi, schilleiteni, gleisdorfi, anger fellépéseket. Legkevésbé pedig a Külml reneszánsz kastélyában adott házikoncertet, ahol is a várúr-építészmérnök elegáns baráti körének énekelhettünk, s élvezhettük az utána következő pazar vendéglátást.

   Gilbert Maertens-szel szinte minden versenyen, nemzetközi fesztiválon, Europa Cantaton találkozhattunk. Könnyen barátkozó. kedélyes ember s nagy ínyenc volt. Kifogyhatatlanul tudott flamand vicceket mesélni, hatalmasakat kacagni rajtuk. S ő, az orvosi hivatását felcserélő kórusmenedzser bennünket is segített. Mint a Flamand Ifjúsági Kórusszövetség vezetője meghívott bennünket a Brugge-i Éneklő Hétre, ahol a Tillai Aurél vezette Kodály-atelierben énekeltünk Fülöp-szigetiek, belgák, amerikaiak és katalánok társaságában. Rádiófelvételeket, -közvetítéseket szervezett számunkra, s koncerteket szerte Belgiumban. Nagy szomorúságunkra kedves barátunk már nincs az élők sorában.

   Juhar Józseffel, a baranyai Meződön született s Rómában élő zenei menedzserrel is közeli kapcsolatba kerültünk. Vele a sors 1982-ben hozott össze, amikor a római rádióban egyenes adásban közvetített Nuova Consonanza Festivalra voltunk hivatalosak, s kerestünk valakit, aki – ha már ott vagyunk – még további néhány koncertet szervezne részünkre. Megtaláltuk. Ámulva hallgattuk római idegenvezetését, becsültük fáradozésait a magyar művészek foglalkoztatásáért, a sok magyar programért, amelyeket Assisiben a Festa Musica Pro rendezvénysorozatába illesztett szinte minden évben. Ezeken a zenei fesztiválokon több alkalommal mi is részt vettünk. Egy ízbenl Bach Magnificat-ját énekeltük Jóó Árpád vezényletével ill. a MÁV Szimfónikusokkal, máskor „Szerelem a magyar népköltészetben” címmel tarthattunk igen színes koncertet. Majd a hiroshimai atomtámadás 45.évfordulóján Haydn: Schöpfung – Teremtés c. oratóriumát énekeltük, amelyről CD-felvétel is készült. Barátságunk dicstelenül szakadt meg. Úgy volt, hogy az 1992. évi assisi fesztivál végén Gastel Gandolfoban éneklünk a pápa jelenlétében. A pápa hirtelen műtéte miatt a koncert elmaradt, csak az orvietoi nyilvános főpróba valósult meg. Ezt követően nyoma veszett Juhar úrnak. Nem tudta kifizetni ugyanis az utazásunkat, s a szállásköltségek nagy részét sem.
   Én mégis tartottam vele a kapcsolatot, nem tudtam szabadulni színes, érdekes egyéniségétől. Bíztam egy kicsit az esetleges későbbi törlesztésben is. 2000-ben meg is térült valami: a római Lassus versenyen segített olcsó, de kényelmes szállást és ellátást találni Róma központjában. Ezzel nagymértékben hozzájárult három első helyünkhöz. Köszönhetünk neki még egy további utat: az ő segítségével énekelhettük Mozart: c-moll miséjét Milanóban.

   Marcel Corneloup úrral 1984-től a mai napig gyümölcsöző a kapcsolatunk. Az 1. Nemzetközi Kamarakórus Fesztivál vendégeként ismertük meg. Minden érdekelte, mindent jól megjegyzett. Ő akkor már a leendő Europa Cantatot tervezte. Városunkat is, minket is megkedvelt. A következő évben már Autunben énekeltünk a Morvan Fesztiválon, majd azt követően még ötször, utoljára 2005 nyarán. Nagy gyakorlatot szereztünk az atelier-munkában. Több kórussal, hosszú műhelymunka után szólaltattuk meg többek között Strawinsky Zsoltárszimfóniáját, Mozart c-moll miséjét, Berlioz Te Deumát s Monteverdi Vespro-ját is. A pompás autuni dómon kívül Vezelay katedrálisában is előadhattuk e műveket. A fesztivál keretében szervezett falusi koncertek hangulata, vendléglátásai is nehezen felejthetők, nemkevésbé a Licee Military, azaz a katonai középiskola udvarán tartott folklór koncertek.
   A fesztiválokon mindig sok a kelet-európai kórus. Corneloup tudatosan hivta – hívja őket, így bennünket is. Úgy segít, hogy nem aláz meg, nagyra tartja a művészi értékeket, erőfeszítéseket. Becsüli a magyar kórusirodalom klasszikusait. Ott Franciaországban, mégpedig annak a kis falunak, Saint Legernek neoromán templomocskájában, ahol ő a polgármester, három CD is készült velünk Bartók, Kodály és Bárdos műveiből. És segített bennünket koncertek szervezésével (Marseilles, Versailles, Belfort, Mulhouse, Giromagny), turnéinkon szállások szerzésével.
   Hogy Autun, a hajdani római város ódon utcáin bolyonghattunk, a Saint Leger-i modern vendégházban lakhattunk,. sétálhattunk gyönyörű parkjában, ihattuk a finom burgundiai borokat, s nem utolsó sorban, hogy Pécsett otthont adhattunk a X. Europa Cantatnak, neki köszönhetjük. Mindezekért köszönetül neki ajánlottuk az új, 14. CD-nket, amely 20. századi magyar és francia műveket tartalmaz.

...pompás színes könyvet adhatnánk ki. Csak felvillantani szeretnék pár képet minden különösebb gyűjtés – válogatás nélkül.
   Láttuk a napsütéses finn ősz színeit, megismerkedtünk szaunáikkal, tavaik hideg vizével. Jártunk a Monte Bianco (Mont Blanc) mindkét oldalán (persze közben használtuk az alagutat is). Páratlan szép tengeri napfelkeltében gyönyörködhettünk az Ír tengeren s bámulhattuk Helsinkiből röpülve a naplemente szivárványszínű sávjait. Földbe gyökerezet lábbal szemléltük a szivárványt Velence sötét viharfelhőinek hátterében. Maradandó élményt jelentett a vonatból megpillantani az Adriát Triest előtt. Busszal jártuk be januárban a narancsligetek kísérte kacskaringós szakadékos tengerpartot a Sorrentoi félszigeten. S a Dolomitok varázslatos hegyeivel, tengerszemeivel is megismerkedhettünk. Most is halljuk a schaffhauseni vízesés dübörgését, idézzük a Fekete-erdő bájos tisztásait, szelíd tájait, a Mariazell környéki hajnali erdőket. Szinte most is fürdünk Monte Carlo-nál és Torreviejában a Földközi-tengerben, San Sebastianban a híres öbölben, és Fanonnál, Rimininél az Adriában és Prevzánál a Jón-tengerben. Holdbéli táj a Meteorák vidéke, s szinte a túlvilágot idézik kolostorai.
   S felvillannak a kis erdélyi falvak – Méra, Vista – népviseletei, cifra szobái, református templomai, feledhetetlen magyarjai. Képzeletben újra járjuk Velence, Firenze, Róma, Párizs, Assisi, Amsterdam, Ulm, Köln, Strassbourg, Colmar, Krakkó, Salzburg, Tours utcáit, sétálunk kisvárosokban: Eguisheimben, Rothenburgban, Kazimierz-ben, Rothweilben és Gmündenben. És sorjáznak az emlékek: Városkép Gentben a hídról, a Melki és a Sant Gallen-i apátság, a barcelonai Güell-park, La Familia Sagrada, a Brügge-i Szent Vér processio, azaz nagy bibliai témájú élőképes felvonulás, kirándulás svájci síparadicsomokban, Loire menti kastélyok, a tournus-i és burgosi dóm, a freiburgi dómtorony.
   Láttuk a jövő városképét, a párizsi Defance-negyedét, Le Corbusier híres Rouchamp-i kápolnáját, s a Nova Hutai párját Krakkó mellett, és Eindhovenben az Evoluont, a repülőcsészealj alakú ultramodern technikai bemutatótermet. Emlékezetesek autómúzeum-látogatásaink: FIAT (Torino), Peugeot (Sochaux), Mercedes-Benz (Stuttgart).
   És mennyi kulináris élmény! Főúri vacsora a Martini-művek központjában, az aostai elfogyaszthatatlan 11 fogásos vacsora, s a pazar baszkföldi vacsoratúra, azaz minden este a koncert után válogatott és változatos étkezések a helyi vezetők körében, akárcsak Szlovéniában, Ljutpmer környékén.
   A hely és az idő megálljt parancsol. Meg bele is szédültem.

...a magunk és a turisták gyönyörűségére. Megható volt a római Szent Péter templomban megszólalni vagy a brüggei Szent Vér kápolnában. Énekeltünk a messzi Északon is: Lübeckben a Marienkircheben, Egykor Buxtehude volt itt az orgonista, akihez a fiatal Bach zarándokolt el, hogy orgonajátékát tökéletesíthesse. (Melyik mai művésznövendék gyalogolna tizedannyit hasonló célból?) És Schützöt énekeltünk Genfben, a Cathédrale St-Pierre-ben, ahol Kálvin tanított és széke ma is látható. És a görögországi Thessalonikiben a görögkeleti Szent Demetriusz templomban Rachmaninov Szlava-ját szólaltattuk meg.
   Ha magyar vonatkozásokkal találkoztunk, nem mulasztottuk el hódolatunkat vagy tiszteletünket énekszóval is kifejezni. Így énekeltük el a Himnuszt Rómában, a Szent Péter templom alatti magyar kápolnában, Kossuth szobra előtt Torinoban, Sumenben (Bulgária) emlékházában, Várnánál Ulászló, Krakkóban Báthori sírjánál, és Doborjánban Liszt szülőházában. Kassán II. Rákóczi Ferencet a Dóm altemplomában köszöntöttük, ezúttal azonban nem a Himnusszal, hanem az Ének Szent István királyhoz szöveg nélküli dúdolásával, mivel észrevettük, hogy kémkednek utánunk, s nem akartuk vendéglátóinkat bajba sodorni… Utoljára Lendván énekeltünk himnuszt Szent István szobránál.

Finnország

Olaszországi hangversenyút

Anglia, Írország – Részvétel a Corki International Coral and Folk Dance Festivalon

Olaszország – XIX. Concorso Polifonico Internazionale Guido d'Arezzo

Bulgária, Zlatna Diana – Kamarakórusok III. Fesztiválja Jambolban

Hollandia

Olaszország, Torino – Festival Internazionale di Cori Universitari

Ausztria – Internationaler Chor-bewerb, Spittal.

Jugoszlávia

Német Demokratikus Köztársaság – 2. Musiktage des Bezirkes Schwerin

Finnország

Olaszország

Ausztria – Vendéglátó a gleisdorfi Johann-Josef-Fux-Chor, ill. a graz-i A Capella Chor

Franciaország és Ausztria

Olaszország

Belgium

Ausztria

Német Szövetségi Köztársaság

Német Szövetségi Köztársaság és Belgium

Ausztria

Csehszlovákia – Részvétel a Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kassai énekkari fesztiválon.

Olaszország

Lengyelország – Részvétel a Krakowski Chor Akademicki Uniwersytetu Jagiellonskiego énekkara fennállásának 105. éves jubileumi ünnepségén

Német Szövetségi Köztársaság és Belgium

Ausztria és Olaszország

Olasz hangversenyút

Német–francia hangversenyút

Európai hangversenyút

Finn–svéd hangversenyút

Németországi koncertút

Nyugat-európai koncertút a Pécsi Szimfónikus Zenekarral

Németországi hangversenykörút

Fanói Nemzetközi Kórustalálkozó

Nürnberg – Brahms-napok

Ausztria, Anger – „Zehn Jahre Angerer Frühling”

XII. Festa Musica pro Mundo Uno – Concerto per Hiroshima

Osztrák–német út

Nürnberg

Franciaországi hangversenyút
(Freiburg – Kleebach – Colmar – Strassbourg – Belfort – Tours – Blois – Versailles – Párizs – Günzburg – Ichenhausen)

Spanyolország
(Trento – Vaison la Romaine – Barcelona – Vitoria – San Sebastian – Lourdes – Gordes)

Hétvége Franciaországban – M. Corneloup Saint Leger-i polgármesteri minőségében hívta meg együttesünket a falu közelében, a Beuvray hegyen feltárt kelta romváros ünnepélyes megnyitására. Az esemény a környék parasztjainak úttorlaszai és demonstrációi miatt elmaradt.

Milanó – Mozart koncert

Gorizia, Gran Premio Europeo – Nagydíjasok versenye.

Olaszország, Orvieto

Svájci hangversenyút

XLI. Concorso Polifonico Internazionale Guido d'Arezzo

Svájci–német hangversenyút a Pécsi Szimfónikus Zenekarral

Német–francia hangversenyút
(Graz – Salzburg – Günzburg – St.Leger – Dijon – Lyon – Genf – Fribourg – Thun-Interlaken)

Svájci–német hangversenyút a Pécsi Szimfónikus Zenekarral.

Olaszország, Ascoli Piceno
(Útközben felkerestük Ravennát, Pomposát és Loretót is)

Franciaországi koncertút

Német–svájci hangversenyút

Svájci–német hangversenyút a Pécsi Szimfónikus Zenekarral

Erdélyi hangversenyút

Bajorországi hangversenyút

Lengyelországi hangversenyút

Franciaországi turné

Róma – VII. Nemzetközi "Orlando di Lasso" verseny

Franciaország

Részvétel a Zadarban rendezett 3. Nemzetközi Kórusversenyen

Németország

Görögország – Részvétel a XX. Prevezai Nemzetközi Kórusfesztiválon

Olaszország, Trieszt

Franciaország – Részvétel a tours-i nemzetközi kórusversenyen

Részvétel az autuni Morvan Fesztiválon

Koncertek Freiburgban

Bulgária – Részvétel a Szófiai Nemzetközi Kórusversenyen

Horvátország

Ausztria – Kórusverseny Spittalban

Franciaország, Autun – 30. Morvan Fesztivál

Szerbia-Montenegró

Ausztria, Bürgstadt – Vendégségben a Liederkranz kórusnál és részvétel a Miltenberg körzeti kórusversenyen

Spanyolország – Részvétel a Torreviejai Habanera-versenyen
(Certamen Internacional de Habaneras y Polifonia)

Ausztria – Részvétel a graz-i kórusolimpián
(5. World Choir Games)

Szlovénia – Jutomer Orfest

Szabadka

Olaszország, Gorizia – Részvétel a Seghizzi Kórusversenyen

Szlovákia, Lelesz – Hangverseny a Zempléni Fesztivál keretében