Europa Cantat » Tillai Aurél emlékezése

A BÉKE Europa Cantatjának is nevezhettük volna. A Duna menti Passauban 1961-ben történt létrehozása óta a fesztiválnak először adott otthont egy kelet-európai ország. A „Fal” még állt. Biztos, hogy a hangok összessége, Európa valamennyi országából származó ezernyi hang, akárcsak a jerikói trombiták, hozzájárult a ledöntéséhez.
   Ebben a boldog légkörben került sor az Európai Kóruskarta aláírására, mely szerint ezentúl csak egyetlen európai kórusszövetség létezik. Minden ország aláírta, az NDK kivételével. Ennek a 15. fesztiválnak a zárókoncertjén ünnepelhettük az eseményt: az Europa kórus egy (közös) hangon szólalt meg.
   Ebben a városban, Pécsett történt, hogy annyi évi távolságtartás után a Székesegyház és a többi templom megnyitották kapuikat az európai kórusok hangversenyei számára. Bárdos hazája, azé a Bárdosé, aki egyszer azt mondta nekem „Egyházi zenész voltam, most iskolai zenész vagyok”, végre zenei-lelki összhangra lelt. Ez volt az Europa Cantat fontos üzenete.
   Pécsett magyar földön voltunk, Kodály földjén, a kóruskultúra igazi földjén. Az Europa Cantat magyarországi megvalósítása tiszteletadás volt Kodály Zoltánnak, aki a zene iránti szeretetet felébresztette országában és az egész világon, hogy jobban merjünk a népek igazi gyökereire, a népzenére támaszkodni. Felfedezhettük, hogy valójában mi is a zenei nevelés, hogy a gyermekek személyiségének formálása a zenei képzés segítségével történik, és hogy az iskola zene nélkül csak lélek nélküli iskola lehet.
   Amikor visszatértünk ki-ki a saját országába, magunkkal vittük azt a meggyőződést, amely továbbra is táplálta elhivatottságunkat az Europa Cantat iránt: egyesíteni kell a hangokat azért, hogy egyesíthessük a szíveket is, hogy jobban szerethessük egymást. 1988-ban Pécsett az Europa Cantat új reményekkel telt meg.1986-ban Pécsett, amikor az Europa Cantat számára befogadó várost kerestem, megismertem egy olyan embert – Tillai Aurélt –, aki számomra azóta is a magyar kórusművészetet jelképezi hazájában és a nagyvilágban egyaránt. Ő volt a Pécsi Kamarakórus Fesztiválok megálmodója. A Nevelők Háza Kamarakórusát vezeti. Attól kezdve, hogy Európa kapuja megnyílt számára, részt vesz szinte minden kórustalálkozón, mindenekelőtt az Europa Cantatokon, de a Vaison la Romaine-ben rendezett éneklő heteken, a Musique en Morvan fesztiválokon és nemzetközi versenyeken is, töretlenül öregbítve a magyar kóruskultúra hírnevét. Mindezt úgy teszi, hogy állandóan megújítja kórusát, hogy a fiatalokat is bevezesse a nemzetközi zenei életbe. Kórusvezető, de ugyanakkor zeneszerző is, aki folytatván Magyarország nagy zeneszerzőinek munkásságát, életre kelti szülőhazájának dalait és táncait.
   Nézem őt: vonásai mit sem változtak, továbbra is ugyanaz a fiatalság jellemzi, ugyanolyan bizalmat áraszt. Neki köszönhetően még erősebben őrzöm magamban az 1988-as pécsi Europa Cantat emlékét.

24 ország 75 kórusa 3672 résztvevővel 21 atelier-ben dolgozott, s 56 koncert keretében lépett fel Pécsett és a megye településein. A Városi Sportcsarnokban mindennap közös éneklést szerveztek a közönség bevonásával. Szerte a város utcáin és terein pedig még éjjel is szólt a kórusmuzsika.