Díjak, minősítések » Magyar Örökség-díj

A művészeteknek hódoló és a szellem szárnyalásának teret adó pannon táj levegője csap meg bennünket, valahányszor a Pécsi Kamarakórust halljuk énekelni alapító karnagyuk, Tillai Aurél vezényletével. A hangzás szépsége, a kristálytiszta intonáció, a formálás könnyedsége és lendülete előadásukban mélységes zeneiséggel, kikezdhetetlen biztonsággal, fölényes stílusismerettel párosul, amiben a másik alapító mesternek, Dobos Lászlónak szintén jelentős szerepe van. Ő ugyan a közös munkától egy idő után megvált, de mindmáig a legideálisabb hangszernek nevezi az 1958-ban Tillaival együtt, tanítványaikból és barátaikból verbuvált csapatot, mert – mint maga mondja – „ami egy szeretett műről bennem élt, az mind megszólalt rajta, akár 12 szólamú reneszánsz muzsika volt soron, akár 20. századi clusterek kavalkádja”. Madrigáléneklésük tökélyét egyébként – a harminckettedes figurációk pergő gyöngysorként való megjelenítése okán – Bárdos Lajos is olimpiai rekordnak nevezte, azzal a jótanáccsal küldve hozzájuk a zenei vetélkedőt vezetni fölkért Lukin tanár urat, hogy „Vigyázz, mit kérdezel tőlük! Ezek ötszólamú Monteverdi-madrigált reggeliznek!”
   De ugyanilyen bámulatos jártasságot, természetes közvetlenséget sugároznak a zenetörténet bármely más korszakához kötődő repertoárjuk tolmácsolásakor is, beleértve a barokk, a klasszikus és a romantikus kórusirodalom remekeit, s természetesen mindenekelőtt hazai szerzőink alkotásait. Kiművelt technikájuk és művészi hitelük fedezetével a magyar kóruskultúra nagyköveteiként utazzák be a világot Lahtitól Assisiig, Colmartól Hamburgig, Londontól Amszterdamig; tarisznyára való díjat hoztak már haza a leghíresebb nemzetközi versenyekről: Corkból, Spittalból, Toursból, Arezzóból; és pályatársaik közül egyedül ők mondhatják el magukról, hogy eddig kiadott tucatnyi CD-jük nagyobbik fele határainkon kívül készült, külföldi cég gondozásában és megrendelésére. S ne feledjük: a Pécsi Kamarakórus hívta életre 1964-ben és rendezi meg azóta is a város nevét viselő Nemzetközi Kamarkórus Fesztivált, és ennek sikere szavatolta, hogy 1988-ban Pécs adhatott otthont az Europa Cantat eseménysorozatának.
   A pécsi Nevelők Háza Kórusalapítvány fenntartásában működő együttes nem hivatásos kórus, csak épp a színvonala felel meg a profizmus maximális követelményeinek. Ars poeticájukat gyönyörűen tükrözi egy prózavers, amelyet 1998-ban, fennállásuk 40. évfordulóján jubileumi hangversenyük meghívójára nyomtattak. Így szól:
Régi korok elfelejtett muzsikáját életre hivni / Régi emberek legszentebb érzéseit újra élni / Megérteni az újat, bíztatni a jövőt / Négy évtizednek ez volt az értelme. / Jutalma pedig: / volt kikkel megosztani / a muzsika szép örömét.
   A most 47 esztendős Pécsi Kamarakórus hitvallása a napfényes pannon táj ege alatt élő-virágzó művészet örökkévalóságát hirdeti. Énekesei ezt a szellemiséget képviselik, amikor pódiumra állnak, hogy Tillai Aurél keze alatt megszólaltassák egykori és kortárs zeneszerzők kompozícióit. Szerencsésebb egymásratalálást elképzelni sem lehet az övéknél, együttműködésükből kathartikus hatású koncertprodukciók, előadástörténeti csúcsteljesítmények születtek. Tillai karnagy úr a klasszikus muzsikus-eszmény megtestesülése: egyszemélyben előadóművész, zeneszerző és nevelő, s mindhárom minőségében elit márka. Sokoldalúan képzett, reneszánsz műveltséggel felvértezett személyiség, aki előbb magyar-énekszakos bölcsész-, majd zeneelmélet-tanári diplomát szerzett, zeneszerzést Kincses Józsefnél, karvezetést Párkai Istvánnál, vezénylést Koródi Andrásnál tanult. Pedagógiai pályafutását több mint fél évszázada ugyanannál az intézménynél kezdte, amelynek ma emeritus professzora: a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán 1990-től oktat karvezetést és zeneelméletet. Három énekkarral dolgozott párhuzamosan évtizedeken keresztül: a Pécsi Egyetemi Kórust 1956-tól 2000-ig, a Mecsek Kórust 1965-től 87-ig vezette, a Pécsi Kamarakórusnak pedig mindmáig az élén áll. Együtteseivel összesen 60 díjat szerzett rangos nemzetközi versenyeken, ami megintcsak olimpiai rekord, zsüritagja és atelier-vezetője patinás európai fesztiváloknak, alelnöke a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének. Számos kórusműve is pályadíjat nyert, s aki ismeri Janus Pannonius, Áprily Lajos, Weöres Sándor, Kistétényi Melinda sorait zenébe foglaló tételeit, zsoltár- és népdalfeldolgozásait, az nehezen érti, hogy 1982-ben kapott Liszt-díja mellől miért hiányzik máig is az Erkel-díj.
És a Kodály-kórusok új etalonjaként elhíresült lemezfelvételei, vagy a már nagybeteg Bárdos Lajosnak szánt hommage, a szeretve tisztelt mester műveiből szerkesztett CD (amely mindmáig az első és egyetlen szerzői korongja a magyar kóruskultúra karizmatikus apostolának), vagy akár a Kodály utáni komponistanemzedékek kórusaiból készült antológia, vagy a londoni Somm cég emblémájával közreadott Bartók-egyneműkarok után joggal csodálkozik az ember: ugyan hol késik még mindig Tillai Aurél százszorosan kiérdemelt Kossuth-díja? Ideje volna már itthon is felismerni, hogy ez a szerény-szelíd, humánumra és harmóniára hangolt zeneművész, pannónia kivételes talentuma – világnagyság. Köszöntsük őt legendás kollégája, a komlói Tóth Ferenc karnagy szavaival: „Művészeteddel hitet, magyarságot, emberséget sugároztál tanítványaid, kortársaid lelkébe. Adjon Isten neked sok energiát, lelkesedést e nemes tevékenység folytatására.”
   Tillai Aurél november 23-án lesz 75 éves. Boldog születésnapot Professzor Úr, Isten éltesse sokáig!