Baráti Kör

1962 szeptemberében a Pécsi Kamarakórus tagjainak sok-sok barátja, ismerőse, iskola- és munkatársa kapott kézhez egy érdekes, sokszorosított levelet. Volt, akinek a postás vitte, és volt, akinek a kórus tagjai nyomták a kezébe. Ezzel a levéllel, melyet a Nevelők Háza igazgatója, Mohos Antal és a Ház keretében működő Pécsi Kamarakórus két karnagya, Tillai Aurél és Dobos László írt alá, egy újszerű népművelési kezdeményezés született, mely a későbbiekben komoly eredményeket tudott felmutatni. Hogy milyen előzmények után indult útnak a sok levél, mi volt benne, kik voltak a címzettek, és vajon mivé fejlődött a „mozgalom”, amit a levél elindított, ezt szeretném több mint három évtized távlatából felidézni.
   A Pécsi Kamarakórus alakulásától kezdve tudatosan kereste az új utakat. Meglehetősen újszerűnek számított akkor, 1957–1958-ban maga a kamarakórus forma is, de sokkal inkább az a tény, hogy a kórus az iskolapadból az életbe kilépő fiatalok közül, tehát egy olyan korosztályból verbuválta tagjait, akiknek az öntevékeny énekkari mozgalomba való bekapcsolásával nem sokat törődtek azelőtt. De újszerűek voltak az együttes önálló műsorai is, melyek a sablonos „vegyesfelvágott” összeállítások helyett rendszerint egy központi gondolat köré csoportosították számaikat: Reneszánsz est, Haydn emlék est, Hangverseny magyar szerzők Weöres Sándor verseire komponált műveiből, dr. Varha Károly szövegíró, műfordító szerzői estje, a „Pécsett először” címmel bemutató est stb.
   Ilyen előzmények után és ilyen újító kedvvel látott hozzá a Nevelők Háza fiatal együttese népművelő munkájának kiszélesítéséhez, a Kamarakórus Baráti Körének megszervezéséhez. A cél kettős volt: egyrészt önmagunknak, a kórus tagságnak nevelése, művészi továbbképzése és az erre alkalmas egyének szerepeltetése, másrészt a kórustagok barátainak, ismerőseinek, tehát a hangversenyek törzsközönségének bekapcsolása a kórus belső életébe, hogy azok ne csak hallgatói, de valamiképpen cselekvő résztvevői legyenek a kórus munkájának. Mindezt azonban olyan formában kellett megvalósítani, hogy az mind a fiatal kórus tagok, mind a közönség számára egyaránt annyira vonzó legyen, hogy szívesen áldozzanak rá kevés szabadidejükből.
   A levélből, amelyről a bevezetésben már említés történt, megtudhatta a címzett, hogy 1962 októberében megalakul a Kamarakórus Baráti Köre, melynek tagjai jogosultak a számukra rendezett zenés klubestekre való ingyenes belépésre, valamint a Kamarakórus évi két hangversenyére szóló ötvenszázalékos kedvezményes jegy váltására. A tagsági díj 20 Ft volt. A Kör tagjának semmiféle kötelezettsége nem volt, a rendezvények közül arra ment el, amire kedve tartotta.
   Felhívásunkra mintegy 80-an váltottak tagsági könyvet, de az első klubestünkön a tagok száma már meghaladta a 110 főt. Hogy a tagság megtalálta, amit keresett, és rendezvényeinken jól érezte magát, az abból is látszik, hogy az 1963/64. évben a tagság száma már meghaladta a 160 főt – nem számítva a mindig jelen lévő kórustagokat.
   Milyenek is voltak ezek a klubestek, amelyek ennyire vonzották azt a sokfelől összetoborzott tagságot, amelyben a közép- és főiskolai hallgatóktól, egyetemistáktól az ipari tanulón, gyógyszerészen, postáson és technikuson át a kisiparosig és nagyüzemi főmérnökig annyi foglalkozási ág képviselve volt?
   Legelőször is: igen sokfélék. Az első, megnyitó est vezetője Ivasivka Mátyás gimnáziumi zenetanár volt, aki különös adottságaival szinte egyetlen este közelhozta, összekovácsolta a résztvevőket. A műsor tulajdonképpen rövid ismerkedés, programismertetés és közös kánonéneklés után egy végig izgalmasan felépített zenés fejtörő volt a kamarakórus szólistáinak és Bánky József zongoraművésznek a közreműködésével.
   Egészen más volt az a klubest, melyen dr. Németh Antal a neves színházi rendező századunk egyik legnagyobb zenei remekét, Honegger: Johanna a máglyán c. művét ismertette.
Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző elvontnak tűnő témáról, a vers és a zene kapcsolatáról, a prozódiáról értekezett. A jeles előadó, aki nemcsak a zeneszerzésnek, de az ismeretterjesztésnek is kiváló művésze, frappáns humorával és kedves egyéniségével az első perctől az utolsóig szinte elbűvölte közönségét, mely nemcsak hallgatója, hanem az egyes dallampéldák eléneklésével és közös elemzésével cselekvő résztvevője volt az előadásnak. Így lett az elvont témából az év egyik legnagyobb élménye.
   Ismét más jellegű volt e sorok írójának összeállítása, melynek célja a reneszánsz Itália életének és művészetének bemutatása volt. Az est összes szereplői – a Kamarakórus tagjai – egy hosszú asztal körül ültek, melyen az egyetlen fényforrás, egy asztali lámpa világított. A szöveget, amely nem volt más, mint Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem által 1594-ben Itáliába küldött követség költött beszámolója a művészetszerető fejedelem számára, férfi olvasta fel, miközben mind az, amit a XVI. századi utazók láttak és hallottak, megszólalt a Kamarakórus, a szólóénekesek és hangszercsoportok előadásában, illetve megjelent a vetítővásznon korabeli festmények és városképek alakjában.
   Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, egyetemi tanár – akkoriban az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének kutatója, s maga is a Pécsi Kamarakórus tagja – igen értékes saját hangfelvételekkel és színes vetített képekkel illusztrált előadásában (Egy elsüllyedt magyar zenei műveltség nyomában) erdélyi gyűjtőútjairól számolt be. A rendkívül érdekes dokumentumanyag bemutatása és az előadó személyes élményekből táplálkozó lelkesedése olyan érdeklődést váltott ki a hallgatóság körében, hogy az előadás után még sokak kíváncsiságát kellett hosszas beszélgetés formájában kielégítenie.
   És így sorolhatnám tovább, hisz a nem említett klubestek mindegyike ugyanilyen érdekes és értékes volt. Ehelyett elégedjünk meg a későbbi előadások egy részének felsorolásával:

   – Bartha Dénes: A klasszikus zene születése Haydn életművében.
   – Dr. Barlay Ödön Szabolcs: Udvari élet – udvari muzsika Mátyástól Báthori Istvánig.
   – Bárdos Lajos: Így kezdődött címmel a magyar kórus mozgalom történetéről.
   – Kirándulás Abaligetre, barlang-hangverseny. A programot Ivasivka Mátyás vezette.
   – Dr. Barlay Ödön Szabolcs: Egy gyulafehérvári madrigálkönyv margójára.
   – Maklári József: A magyar kórusok hangzáskultúrája és előadói stílusa a külföldi együttesekkel való találkozások tükrében.
   – Andrásfalvy Bertalan: A magyar tánc.
   – Tillai: Lipcséből jöttünk.
   – Bartók tanár úr. Székely Júlia zongoraművésszel Tillai Aurél beszélget.
   – A Bóbita Bábegyüttes bemutatója.
   – Varga Károly zenei szerkesztő Vidám utazás c. zenei vetélkedője.
   – Bárdos Lajos: Mi is az a forma?
   – Kósa György zongorázik, s beszélget a kórus tagságával.
   – Bárdos Lajos: Dallamok titkaiból.
   – Pánsíptól a tárogatóig. Bige József muzeológus-furulyaművész bemutatója.
   – Martyn Ferenc festőművész élménybeszámolója Jugoszláviáról.
   – Bárdos Lajos: Bach és Kodály, avagy a Norvég leányok titkai.
   – Vikár László: Julianus nyomában.
   – Várnai Péter: Kórusmuzsika – programzene.
   – Tusa Erzsébet: A mikrokozmosz világa. Bartók zongoramuzsikájáról.
   – Lukin László: Kórusvilág.
   – Szigetországi emlékek. A Kamarakórus beszámolója írországi útjáról.
   – Horváth Zoltán rendező: Ösztöndíjas voltam Rómában.
   – Humor a zenében. Zenés fejtörő. Vezeti Ivasivka Mátyás.
   – Mohayné Katanics Mária: A gregorián és az ősi magyar zene.
   – Tillai Aurél: Második olaszországi utunk és az arezzói kórus verseny. Közreműködött a Kamarakórus.
   – Firenze nagy évszázadai. A műsor szerkesztője Dobos László.
   – Dobszay László: Amit még nem valósítottunk meg Kodály Zoltán tanításából.
   – Baross Gábor: Beszámoló az ELTE Vegyeskar amerikai útjáról.
   – Tám László zenei vonatkozású diaporáma vetítése után Sass Dezső zongoraművész játszott.
   – Sass Dezső zongoraművész koncertje.
   – Bárdos Lajos Kodály: Ady-prozódiájáról tartott előadást.

   Ez volt hát a program, amelyben a sokféle érdeklődésű és foglalkozású tagok mindegyike talált valamit, ami számára érdekes. A siker titka azonban mégsem csak önmagában a műsorban rejlett. A megvalósítás módja, lendülete, életteljessége legalább olyan vonzerőt jelentett. Mert ezt a munkát nem egyedül az előadók, nem is a Nevelők Háza akkori igazgatója, Mohos Antal és a Kamarakórus vezetői végezték. Ott álltak mögöttük ezer apró ötlettel, munkakedvvel és fiatalos lendülettel a Pécsi Kamarakórus tagjai is, akik nem csupán a közönség, de saját maguk szórakoztatására is, igazán szívvel-lélekkel, örömmel és jókedvvel játszották ezt a felnőtteknek való szép játékot.
   A Baráti Kör tizenkét éven át működött. Utolsó foglalkozását 1974 márciusában tartotta.
   Vajon miért szakadt meg ez a nagyszerű sorozat? Három évtized távolából már nem tudunk válaszolni a kérdésre. Talán kifogytunk az ötletekből? Belefáradtunk? A kórus kitágult, új lehetőségei, a külföldi utazások, nemzetközi versenyek, rádió- és tv-szereplések és hanglemez-felvételek mellett erre már nem jutott energia? Vagy egyszerűen csak idősebbek lettünk, elszállt belőlünk az ifjúság lendülete? Nem tudjuk. Mindenesetre nagy kár, hogy a Baráti Kör már csak emlékeinkben él.

Megalakul a Pécsi Kamarakórus Barátainak Köre. == Esti Pécsi Napló. - 4 : 227 (1962. szept. 27.), 2.

[NÁDOR Tamás]: Kamarakórus Baráti Köre. == DN. - 19 : 246 (1962. okt. 20.), 2.

VERESS Endre: Tillai Aurél előadása. == DN. - 20 : 141 (1963. jún. 19. ), 2.

[NÁDOR Tamás] nt: Zenei napló.- (Kilátó) == DN. – 21 : 27 (1964. febr. 2.), 3.

DOBOS László: Művészeti ismeretterjesztés a Nevelők Házában. - (Népművelési tanácsadó). == Művelődési Tájékoztató. - (1964. máj.), 34-36, ill.

[VÁRNAI Ferenc] v. f.: Ötéves a Pécsi Kamarakórus Baráti Köre. == DN. - 24 : 245 (1967. okt. 17.), 4.

VERESS Endre: Bárdos Lajos előadása. == DN. - 25 : 100 (1968. ápr. 30.), 4.

MERÁCZ Ágnes: Bárdos Lajos ismét Pécsett. == Universitas. - 2 : 12 (1973. szept. 26.). 2.

NÁDOR Tamás: Bárdos Lajos és Pécs-Baranya. ==A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 33 (1988). - Pécs, 1989. - 169-184, ill. Fotók: Bárdos Lajos előad a Pécsi Nevelők Háza Baráti Körének klubestjén. (173. p.) - Bárdos Lajos - Sinku Pál, Rabb László, Neményi Klára, Kopjár Gábor, Tóthné Kotsis Judit társaságában - a Nevelők Házában, 1979.dec.1-jén (182. p.).

DOBOS László: Volt egyszer egy Baráti Kör: == 45 éves a Pécsi Kamarakórus (a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa) : 1958-2003 / szerk. Surján Miklós, Szauer Dezső. – Pécs : Nevelők Háza Kórusalapítvány, 2003. – p. 50-53.